Kérem szépen azokat, akik elszánt tagjai a földönkívüliek baráti or felebaráti jelenlétében hívő vízzel töltött bőrzsákoknak (ezt sztártrek és vojádzsör múltamból bányásztam), bocsássanak meg a félrevezető címért.
Tegnap este egyszerűen nem találtam magamra. Talán a front, vagy a fennemlített ufókok jelenléte zavarhatott meg abban, hogy normális legyek. Szaladgálok a hangszereim után éjfélkor kétes hangulatú táncházakba, nem vagyok képes lecsukni a szemem, ráadásul passzív módon kerülöm az emberi társalgást (kihívóan nem felelek kérdésekre)...hát ez nem én vagyok! De élek, vagy visszahoztak! Egy átallatlan éjszaka eredménye:
Reggel volt. Nagyon is...És én, aki délután kettőkor még artikulálatlan "jregglt!"-el köszönök a portásnak elhagyom nyeszergő ágyamat, a koli épületét és a meleg ágy puhaságával rágyújtok a reggeli cigimre.
Két slukkal később a reggeli szél olyan, mintha átlöknének egy gleccseren, hideg és szúrós és átkozom a pillanatot, amikor kitaláltam hogy én most rágyújtok! De végig szívom! Végig szívom, mert drága is, meg szeretem is, meg mert magam készítem! Én megvalósítom az álmaim! Használom a liftet. Helyesen (de ez megér egy külön bejegyzést később). Harmadik emelet, utolsó lépcsőház, negyedik emelet. Itt valami elvetemült fuvolista már skálázik. Ezek a kottafejűek nem bírnak magukkal. Ötödik emelet. Üres terem. Az agyamban visít a fuvola! Kettétépném a csajt, mint ő az idegeimet!
...
Utolsó kommentek